Antonia pillanatai

Az utolsó őszi séta / The last autumn walk

hétfő, november 20, 2017

Mielőtt végleg átlépi a küszöbömet a fagyos ősz, az utolsó napsugarakat is kiélvezem! Az utóbbi hetekben valami zizegett a levegőben, ami egyszerűen arra késztetett, hogy folyton kimozduljak a négy fal közül. A fák zölden tündöklő ruháikat ezerszínű, mesés árnyalatokra cserélik, az avar rugdosóssá váló parkok pedig ilyenkor a legszebbek. Ebben az időszakban a legjobb felfedezni a város rejtett kincseit. Az egyre ritkább meleg őszi órákban élvezni, hogy kabát nélkül sétálhatok. Mielőtt eljön a begubózás időszaka, magamba szippantom a vénasszonyok nyarának utolsó leheletét.

Before frosty fall arrives, I'd like to enjoy the last sun rays! In the last few weeks there was something in the air that simply caused me to move out. It's time to enjoy the beauty of the season: trees are changing their greenish colors for thousands of fabulous shades. During this period I like discover the hidden treasures of the city. There will be few and less sunny hours when I can walk without a coat. Before time of staying home comes, I inhale the last breath of indian summer.


"Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár."


A Vajdahunyad várához ebben a virágos ruhában indultam sétálni, ami a fekete és a vörös kontrasztjára épül. Ez a páros olyan, mint a jin és a jang, a tűz és a jég.

De hogy kerülnek a virágminták  az őszi falevelek mellé? Nemcsak a tavasz érkezésekor, rügyfakadáskor érdemes valami virágosat hordani - ezt már Miranda Priestly is nehezményezte -, hanem bármikor, amikor egy kis vérfrissítésre vágyunk. A rózsák a latin temperamentum lüktetését hordozza, a kimonószabás pedig az ázsiai kultúra misztikusságát sejteti.

Kiegészítőknek fekete bőrcsizmát és egy fűzőszerű övet választottam, ami egy kis pikantériát ad a légies, szinte önálló táncra kelő pliszírozott részeknek. A hatalmas vár előtt úgy éreztem magam, mint annak úrnője, aki éppen a csatából várja haza királyát.

"Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek."

Az indián nyárban az a legjobb, hogy még felkaphatjuk azokat a nyári ruháinkat, amiket a fagyok eljövetelével száműznünk kell - és eltehetjük emlékbe az önfeledt pillanatokat.

"Szállunk a Nyárból, űzve szálluk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen."

A levelek élénk zöldekből lassan sárgává és bordóvá változnak, majd a tél közeledtét hirdetve lehullanak. De ez már egy másik történet, ennyire még ne szaladjunk előre! Amíg lehet, addig fürdetem az arcom a ragyogó napsütésben és elbúcsúztatom a nyár összes szépségét.

"Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron."
A cikk a SHE.HU-n jelent meg.

You Might Also Like

0 megjegyzés